2013. augusztus 16., péntek

A nyugatra vándorlás nagy tévhit gyűjteménye

111 megjegyzés:
 
Szóval engem bosszant már néha, ez a nagy tévhit világ, amiben élnek az emberek. Akik otthon maradtak; akik tervezik, hogy kijönnek; akik már kijöttek és még frissek. Kicsit ha mindenki racionálisan helyre pakolná a gondolatait, akkor kevesebb csalódás érné őket, hogy aztán jó magyar szokás szerint a siránkozás, önsajnáltatás vonalán meg ne rekedhessenek. Először is, nem kell senkinek kivándorolni, aki nem akar; mér kéne megvetni azt, aki kimegy? És fordítva: ha valaki otthon akar maradni, nem kell hülyének nézni kintről (bár talán ez kevésbé jellemző).


Természetesen rengeteg előnye van, ha az ember nyugatra jön: ezek közül van, ami nem mindenkinek képez valós értéket és van, aki meg tudja teremteni magának is. Ezek a pozitív környezet, jobb anyagi lehetőségek, több lehetőség, nagyobb motiváció a versenyre és önfejlesztésre, kevesebb intolerancia ésatöbbi. De mondom van, akinek nem kell ehhez katalizátor és van, akit nem érdekel. Aki meg vágyik ezekre, az meg ne csak irigykedjen, hanem tegyen érte valamit. Mindennek megvan az ára, így ezeknek is.

Ezt felejtik el sokan, hogy mindennek van ára. Csak a látható dolgokat nézik: a fényes eurót, amiből egy darab 300 magyar forint, amiből két sört veszel a közértben. Abba gondoljon bele mindenki, mikor ezekre irigykedne, hogy nem ingyen osztogatták. Elkértek cserébe sok mindent: a munkád (és nem fészbukozást a munkahelyen); a küzdelmed, hogy kijuss oda (útiköltség előteremtésének vérverejtéke, otthontól elszakadás fájdalma, rengeteg papírmunka és elkeseredett elveszettség, főleg ha nem beszéled a hely nyelvét, csak az angolt, a munkakeresés kínjairól szót sem ejtve), a kívülállóság - bevándorló érzés terhét. Míg aki otthon van könnyen felkapja a telefont és elmegy sörözni valakivel, az elvándoroltak sokszor egyedül róják az utcákat és a két-három barátjuk közül valakivel nehezen hozzák össze a találkát, a többihez meg csak nincs kedv, mert túl távoliak és kényszeredettek. Szóval tulajdonképpen ezeket a dolgokat, eladjuk a pénzért és a többi fent említett értékért.

De a pénz sem teljesen úgy van. A legnagyobb hiba, amit egy kivándorolt megtehet, hogy folyton forintra vált mindent: a fizetését, a lakás árát... Meg kell tanulni az eurót, az értékét és más viszonyítási alapokkal gondolkozni. A fizetésem nem 450 ezer forint utolsó kis pincérnőként vagy szerelőként vagy akármi is, ami otthon egy középvezető fizuja, hanem a fizetésem 1500 euro, a minimálbér alatt van és a lakbér több mint a fele sokszor. Persze lehet 2000, 3000 eurókat is keresni, de az már inkább csak a normális avagy napi 13-15 órát gürizel érte. Egy kis garzon nyugaton általában 700-900 euró per hó. Persze sokan választják a tömegszállást: szobát bérelünk rakás másik emberrel és más kakiját törölgetjük a WC kefével és akkor csak 370-500 euró. De ugyan már, otthon az egyetemistákon kívül ki csinál ilyet?! Öltönyös 500 ezer forintos fizetésű emberek biztosan nem!

Jó-jó persze a lidl-ben tök olcsó a kaja (annyi mint otthon, csak jobb minőség), de csak szökőévben mész le a kocsmába, mert 5 euró egy sör! Otthon abból már berúgtunk, nem igaz? És mikor már tököd ki van a főzéssel, akkor 50 euró ha étterembe akarsz enni. A tömegközlekedés még a csillagos egeknél is drágább: havi 100-300 eurókat el lehet rá költeni. A szolgáltatásokról nem is beszélve: fodrász, műköröm, szolárium, akármi. Ezekről mind szépen lemond az a drága ismerős, aki a kinti FANCY életet éli. Lakásvásárlásról pedig ugye NE IS ÁLMODJUNK! 200 ezer euró egy párizsi külvárosi 20-30 nm.

Persze vannak különbségek, hiszen könnyen össze lehet spórolni egy Spanyolországi nyaralásra a pénzt, mert még a takaritónő munkája is azért annyira meg van becsülve Hollandiában, hogy nem csak csirkenyakat tud venni a fehérvári úti piacon. De életed végéig fizeted a lakbért és nincs kihez menni, ha elveszted a munkád. Már ha olyan szerencsés vagy, hogy jó kedvedből mentél külföldre és nem azért, mert az egész családodat te tartod el otthon. Ami azt jelenti, hogy keresel 1600-2200 eurót, elküldesz a családnak 600-800at, kifizeted a lakbért, dolgozol látástól vakulásig, és neked az égadta világon semmi élvezeted nincs a dologból, csak a két sör munka után. Az étterem, ahol dolgoztam a konyhában napi 16-17 órát dolgoztak a szakácsok, 3-4 hónapig szabadnap nélkül (hiszen nyáron van sok turista Amszterdamban) hazaküldték a fizetésük felét a családnak, és mi az életük: munka - alvás (napi 4-5 óra) - sörözés-ivás, hogy azért ne őrüljenek bele a szarba - nincs nyaralás (mégsem siránkoznak folyton, örülnek, hogy dolgozhatnak).

Persze, persze, ez az egyik vége. És akkor ott vannak a 5000 euró feletti fizetésű emberek. Rájuk már azt mondom, hogy az tényleg jó élet. De nehogy azt higgyük, hogy az itt bárkinek is magától az ölébe pottyan, arról nem is beszélve, ha bevándorló vagy. Az a magyar ember fia, lánya, aki itt ennyit keres, az meg is érdemli. Inkább mindenki a tudását, kitartását, szakértelmét, küzdelmét irigyelje ezeknek az embereknek, hogy valami csodával határos módon felküzdötték magukat ebbe a pozícióba, hiszen itt a valódi kapitalizmusban keményen megkövetelik, hogy tényleg nyújtsál is valamit a pénzért cserébe és legyél a legjobb ötben a 600 jelentkező közül, mert megtehetik, hogy csak a legjobbat akarják! Persze van, akinek könnyebb, mert a szülei fizették a svájci iskolát, igen az élet néha igazságtalan, (de belőlük sem lesz semmi, ha tanulás helyett csak kurváznak és külföldi egyetemek durvábbak). De közben nem az, mert MINDENKI LEHET BÁRKI! ELÉRHET BÁRMIT! Csak rajtunk múlik. Lehet takarítani az egyetem mellett, lehet ösztöndíjat nyerni, lehet állami támogatást kérni, lehet diák hitelt felvenni, ami aztán havi 40 euró törlesztő részlet kétszáz éven keresztül. Szóval ha valami jobb, akkor esetleg a lehetőségek. De a lehetőségeket is sokszor mi teremtjük magunknak, vagy azzal, hogy megdolgozunk érte vagy azzal, hogy tényleg megteremtünk addig nem létező dolgokat (start-upok stb).

Szóval elég az irigységből, aki meg van elégedve a vidéki boltos állásával, az vagy legyen tényleg megelégedve és ne irigykedjen és inkább keressen valami boldogságot az életébe a tévé-nézésen kívül, vagy változtasson rajta. De vonatkozik ez mindenkire, az irodai menedzserre is, aki úgy érzi több van a tarsolyában és többször akar Ibizára menni. Küzdeni kell, küzdeni fogtok és küzdenek és küzdöttek, akik eljöttek. Ez már csak ilyen. Csak ezzel legyen tisztában mindenki és ne kacsalábon forgó fényes csillivilli palota lebegjen a szemei előtt, ha nyugatra gondol, hanem a kemény meló. És a kemény meló - hétköznapi örömökről való lemondás után megérdemli a nyaralást, szép ruhát, bármit; mert ezek a dolgok, amik visszatartják az embereket a megőrüléstől. Persze én reménykedek egy szebb jövő kiformálódásában, ahol már fiatalon meglátogatnak az emberek más országokat és ezzel empátiát szívnak magukba meg egy kis józan észt. Na meg ha elég korán kezdi az ember, akkor még be is tud illeszkedni egy másik országba és lesznek barátai stb. - nem könnyű és sírás mentes, de lehetséges, elhatározás és kitartás kérdése. Sőt ha sok évtizedig ez így megy és lazulnak a határok, akkor majd bármelyik korcsoport sokkal nyitottabb lesz és könnyebb lesz beilleszkedni, barátokat találni bárhol-bármikor.

Az otthoni fos helyzetekre és a mellette kardoskodóknak, de mégis irigykedőknek meg azt mondom, hogy teremtsetek akkor egy olyan országot, ahol jó és ami működik és akkor nem fogtok irigykedni. Senki máson nem múlik, csak az embereken akik lakják - semmi egymásra mutogatás, minden egyes embernek személy szerint kell tenni ebbe az irányba, hogy az egész tömeg mozduljon. Orbán Viktor se magára adta le a szavazatot pár százezerszer...

111 megjegyzés:

  1. Egyelőre év blogcikke nálam. Süt belőle, hogy nem a levegőbe beszélsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jól esik. Kicsit féltem a fogadtatástól :D

      Törlés
    2. Nyugi, kaphatsz még hideget-meleget egyaránt. (Többek között) abból tudod, hogy jókat írsz.

      Törlés
    3. Eszter, csatlakozom Laci véleményéhez! Régóta készülök megírni egy hasonlót bejegyzést a blogomra, csak mindig akadt valami fontosabb. ;) Ha nincs ellene kifogásod megosztanám egy pár helyen. És ami a fogadtatást illeti, valószínűsítem, hogy abban is igaza lesz Lacinak... Csak így tovább!

      Törlés
    4. Ez szóról szóra így igaz... Jó magam is ki próbáltam magam két területen is.. Vendéglátás ( 12-16 ó/nap) és a brutális fizikai meló (12 ó/nap+ szombat ) ,egyik sem puha pöcsűeknek való!! Aki volt kint attól csak pozitívat fogsz kapni..:) Aki meg ki akar menni legalább fel tud készülni és van az aki marad de szét bassza az irigység na az buta marad ! Aki menni akar mennyen de nézze meg hova és kihez.. Alap magyar ne legyen a Boss mert ott már át is vagy baszva. :D

      Törlés
    5. szívemből szólt ... remek írás :) ^^

      Törlés
    6. Ez a teljes igazság!!! Ezt csak az tudja aki át élte!

      Törlés
    7. Mr Pickles! Surgosen menj fol az www.hmrc.gov.uk honlapra es igenyeld meg a tax creditet (heti 52 £) es menj be local councilba es kerj idopontot housing benefit-re (havi masik 200 £). Mindenki aki minimalbert kap Britanniaban, ezeket meg kell lepnie!

      Törlés
    8. Egyetértek. Szakácsként itthon dolgozom, és mindig azt mondom,hogy ha itthon szopod azt a 13-16 órát kis pénzért,miért ne szopnál nagy pénzért? nem sírok,sose tettem,de én itthon megélek abból amiért dolgozom,ha viszont oda kerülnék,hogy lehetőség vagy szükség,mindegy,szó nélkül kimennék. És igen,mindegy hol dolgozol,ha tenni akarsz tenni is fogsz. A sírás,irigység és rosszindulat a 'tehetetlenek' eszközei,akik saját eltorzult önképük vagy életük (mindegy ki okozta nekik) miatt egyszerűen féltékenyek,hogy bezzeg neki. Igen,de lehet bezzeg neked is,csak TEGYÉL érte. Ha már szar,ha már úgy is mindegy akkor meg pláne.

      Törlés
  2. Szóval elég jókat írtál de bárcsak ilyen eccerű lenne az élet ....sok sok dolog befolyásolja a külföldön élést (Vancouver, Miami, Párizs) után mondom ezt.
    Csak az menjen ki akinek nem okoz gondot az itteni rokonokat és barátokat itt hagyni és érez magában annyi erőt hogy boldogul akár egyedül is.
    Ha meg nyelveket beszélsz és van egy jó szakmád szerintem nem itt a helyed !!! Csak szuper történeteket tudnék mesélni azokról akik ezt tették

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az élet pont olyan ecccccerű, amilyenné teszi magának az ember. Avagy olyan bonyolult... Sokszor nem kívánságműsor, hogy mész-e vagy maradsz? Akinek nem probléma otthon hagyni a rokonokat barátokat, annak érdekes családja és barátai lehetnek szerintem. Sokan remekül boldogultunk eleinte egyedül is, legyen szó a bejegyzés írójáról, rólam vagy nagyon sok ismerősömről. Ami nem azt jelenti, hogy ragyogtunk a boldogságtól a kezdeti időszakban, de képesek voltunk rá és meg tudtuk csinálni. Igaz én nem utaztam be a világot Kanadától Franciaországig, ahogy Te de azért történt velem egy s más az elmúlt években, ami miatt pont egy hasonló cikken törtem a fejemet már jó ideje. Ja és ha jól értettem az utolsó előtti mondatodat (márpedig sejtem, hogy sajnos így van), akkor ez az egyik legjobb példa arra, miért tart ott Magyarország ahol... Nyelvet beszélsz? Szakmád van? Menj világgá és szarj le mindent és mindenki mást... :(

      Törlés
    2. Kedves Bogi, KÖSZI! AZ utolsó előtti mondattal kapcsolatban: Nyelvet beszélsz? Szakmád van? Akkor maradj itthon, a szakmádban légy sikeres, építsd ezzel az országot, és a nyelvtudásoddal kommunikáld kifelé is, hogy jó ez a hely! Csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a lehetőségeinkből!

      Törlés
    3. Eszter, az utolsó mondatom tulajdonképpen Lorand Szinte véleményének az összefoglalása volt és pontosan arra utaltam vele, milyen szomorú, ha valaki így gondolja ahogy ő, sőt másokat is erre buzdít - naná, hogy nem maradnak otthon nyelveket beszélő, jól képzett szakembereink. Remélem senki nem értette úgy, hogy én gondolkodom hasonlóan... ;)

      Törlés
  3. Nem értek egyet veled. :) Eléggé el van ferdítve ez az egész negatív irányban. Amit leírtál az a rossz irányú véglet.
    Jó pár ismerősöm kint van és példákkal be is bizonyítalak, szal egyből pozitív mérleget produkálok neked. :)
    Leírom itthon mi van.
    Az átlag kereset nettó 100000 Ft és nem pedig amit a parlament kihoz. :)
    Természetesen a fuller miller embereket nem számolva bele hisz hülyeség is. :) Magyarul a legtöbb ember örül ennek a 100-as fizunak is, már ha eléri.
    Amiből kifizeti lakást,rezsit, kaja, pia, gyerkőcök, 1-2 étterem vagy kis autózás stb. Amit kiakarok hozni ebből, hogy a Magyarországon a többség hónapról hónapra él, amivel ellehet élni természetesen életünk végéig is mindenféle extra kiruccanás nélkül. Ami bónusz ha megvan az alap a lakás, amit a fiatalok ugyancsak eléggé nagy része örököl vagy albérlettel tolja.
    Külföld: Német, osztrák, Anglia: ugye ezek az országok mennek leginkább mi magyarok kivágyódási listáján. Na most Angliában a legnehezebb a megélhetés ezen országok közül így tehát a "legpénzlehúzósabb" Angliát-Londont hozom "elrettentő példának". Tehát itt fogy leginkább a megtakarított pénzünk. Minimálbér 1000 fontocska.
    Tehát átlagárak per hó:
    lakás: 250-300
    tömegközlekedés: 60-100
    kaja: 200
    Ezek azok a dolgok amiket itthon is kifizetsz kötelezően.
    Tehát ha spórolni akarsz megtakarítasz 400 fontot. 140000 Ft-ot.
    Jó, legyen csak 100000 Ft, mert valami közbejön vagy tök mindegy.
    Németországban, osztrákban még jobban kijössz. Anglia tényleg kicsit húzósabb.

    Na most amit sugallni szeretnék a negatív írásodra.
    Az emberek többsége Magyarországon nem tud félretenni egy Ft-ot sem.
    Külföldön legrosszabb esetben is 100000 Ft-ot.

    Igen, lehet, hogy többet kell dolgoznod jóval kint ami megint csak relatív. De pár évig csináld csak kint és megvan a fiatalok alapja egy lakás itthon. Itt mikor lenne meg az alap? Miből? Hitel 40 évig? Meglehet csinálni csak nem mindegy hogyan.

    (írnak facebookon és szal lehet kissé kósza írás lett, de összefoglalom a lényeget) :D

    Egy átlag fiatal Magyarországon élőnek sajnos majdhogynem kötelező kimennie, ha "jobb" életet akar. Tényleg csak pár évig és a megtakarított pénzből nyiss egy vállalkozást vagy vegyél lakást autót amire szükséged van, menj csak nyaralni Mallorcára, Bibionéra élvezd kicsit a keményen megszerzett pénzedet, hogy legyen mire emlékezned, ha mindezt már nem teheted meg. :)
    Az, hogy itthon marad az ember és jobb esetben hónapról hónapra éldegél és közben semmit sem tud felmutatni csak az önbecsülését, azzal nem megy semmire sem :)
    Bónuszként pedig, ha pároddal mész ki dupla félrerakás ugye, és ha nem minimálbéres munkára mész ki akkor ugyancsak több jut félre, szal ezek a bónuszok amivel még csak nem is kalkuláltam. :)
    Azt hiszem ennyi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a cikk negativ hangvétele ellenére, én egyáltalán nem vagyok ellenére a kintlétnek, sőt életem egyik legjobb döntése. csak a sok hümmögő embert meg a hülyeségeket nem birom, amit gondolnak - ahogy le is irtam. ( meg főként a legalján jelzett cikkre a reakció ez az egész)

      Törlés
    2. A cikk nem negatív - realista! Te pedig légyszi gyere ki pár évre, aztán áradozz milyen király dolgunk van... Sosem panaszkodtam egy szóval sem, csak elegem van abból, hogy nagyon sokan otthonról osztják az észt olyasmiről, amiről félinformációik vannak. Akik meg vannak róla győződve itt kolbászból van a kerítés, dől a lé és minden "hawaiidizsinapfénytibicsoki".

      Törlés
    3. Ja és valami nagyon fontosat kihagytam: akik csak annyit képesek a fb csoportokba irogatni, hogy "bármilyen munkát elvállalok, minden tanácsot örömmel veszek, segítsetek munkát találni külföldön", aztán mikor javaslod, hogy kezdetnek mondjuk tanuljon meg németül/angolul/szuahéliül vagy az adott ország nyelvén ahol munkába kíván állni, akkor felháborodva siránkozik, hogy "dehát ezt hogy képzeled, mikor nincs rá pénzem".

      Törlés
    4. Akkor én kicsit pontosítanálak ha nem baj.
      Minimum bér 6.19/óra jelenleg. Ha 40 órás heted van akkor az havi 1073 font.
      Ebből lejön olyan 20 % adó és Ni (tb) hozzájárulás marad 859.
      Lakbér (itt Bristolba ami olcsóbb mint London.)természetesen csak szoba bérlés. Olyan 325 - 450. Legyen egy dupla szoba nem rossz helyen 400.
      akkor maradt 459 fontod.
      Közlekedés. Egy First Month jegy 30 napra 68 font. Maradt 391.
      Kosztra számoljunk 200 fontot. Ez csak étel semmi sör vagy luxus dolog. Ezután maradt 132 fontod.
      Sokat fogsz telefonálni legyen ez egy 15 font havonta. Máris csak 117 fontod van.

      Természetesen ebbe nincsenek benne az egyéb kiadások mint ruha és ilyenek.

      Szóval durván megtudsz takarítani ennyit. Ha nem mész el soha szórakozni, nem ülsz be sehova egy sörre.

      400 fontos soha nem fogsz havonta megspórolni minimálbérből. Esetleg 100-at de inkább 50 et.

      Törlés
    5. Ez a helyes matek. Mondom ezt 2006-2009 Skóciájával, kisvárossal, akkori 5,25/h bérrel, maximalizált (35h) munkahéttel. Mázlim volt, találtam extra melókat, úgy már volt esély nyújtózkodni kicsit, de így is úgy jöttem haza, hogy 3 új lyuk volt a nadrágszíjjon.

      Törlés
    6. Egyetertek Mr. Pickles-szel. Londonban peldaul ossze teheti az ember a ket kezet ha 380-400 fontert/ho talal egy SZOBAT maganak, es nem eppen szep kornyeken. Lakas?! Ugyan mar! Nevetseges!
      En abszolut egyetertek Saraval. Amit az emberek nem latnak otthonrol az az eletminoseg amiben mi itt kint kuzdunk. Mert lehet, hogy ha az ember kijon par evre, gurizik ezerrel, aztan hazamegy, akkor jol jon ki. Na de annak, aki tenyleg ugy dont, hogy kulfoldon alakitja ki az eletet, annak mar messze kemenyebb dolga van. Ha mar az ember azon gondolkodik, hogy gyereket vallal, kocsit vesz, lakast vesz (ha egyaltalan ez szoba johet)esatobbi, akkor nezzuk mar meg, hogy milyenek a lehetoseg! Mert bizony jol mondta Naegino, hogy otthon besegit anya, apa, nagymama, nagypapa, itt meg nullarol kezdunk mindent. De ezt en sem azert irom, mert panaszkodom. En valasztottam, hogy kijovok, az en dontesem, vallalom a velejaro nehezsegeket.

      Törlés
    7. Mr Pickles! Surgosen menj fol az www.hmrc.gov.uk honlapra es igenyeld meg a tax creditet (heti 52 £) es menj be local councilba es kerj idopontot housing benefit-re (havi masik 200 £). Mindenki aki minimalbert kap Britanniaban, ezeket meg kell lepnie! - See more at: http://kisarae.blogspot.co.uk/2013/08/a-nyugatra-vandorlas-nagy-tevhit.html?showComment=1378707436388#c8946536216640268753

      Törlés
    8. T. Tamás!

      Én nem minimálbérért dolgozom, csak kiszámoltam neki, hogyan is van ez. Mert ő azt hitte azzal sokra megy.
      A taxcredit sem igazán visz fel sokat, housing benefit meg cinkes ha, közösen bérelsz. Mert ha ketten igénylenek ugyan abba a házban az már benefit csalásnak számíthat (nem feltétlenül).

      Törlés
    9. Lakás 250-300? Londonban ? Még itt Edinburghben is 500 körül mozog a szoba ár a belvárosban. Lakás meg 650 minimum plusz adó ami kb 800ra jön ki.

      Törlés
  4. Nem mindennel értek egyet, de érdekes írás. Én csak pár éve élek kint, ennyi idő után nem pont ilyennek látom a helyzetet. De lehet, hogy Ausztria kicsit más hely. Egyáltalán nem szakadok meg a munkától (nagyjából pont ugyanúgy lopom néha a napot, mint otthon tettem), de egy év után (kis otthon megtakarított pénzzel, családi kölcsönnel - amit újabb egy év után ki is egyenlítettünk) simán le lehet telepedni (lakást venni), és családot lehet alapítani. Nem érzem, hogy küzdeni kellene (de, az első pár - munkanélküli - hét tényleg siralmas volt). Az otthoni barátokkal tényleg ritkásabb a kapcsolat, de azért itt is lehet barátokat találni, nem kell lemondani semmiről. Az igazi jó barátaim pedig a távolság ellenére is azok maradnak.
    Nekem ez a cikk is egy kicsit "túlmisztifiklja" - nem biztos, hogy ez a legjobb szó, de fáradt vagyok találóbb kifejezésen gondolkodni - a kinti letelepedést/munkavállalást. Személy szerint engem nem ért nagyobb sokként, mint vidékről Budapestre költözni annak idején.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Nem értek mindenben egyet, bár az én értékrendem merőben más mint az átlagmagyar. Az amiért más epekedik otthonról, engem nemigen mozgat meg. Itt úgy érzem van jövőm, hogy bár a felét keresed a német munkásnak, de megfizetnek és megbecsülnek. Bár mindent elértem otthon is, és mindenem megvolt egyszerűen lépni kellett.

    Hogy mibe léptem bele? Napi 15 óra munka, ahol nem lehet lazsálni, bambulni (DPD futár). Ellenben nem stresszelek semmin, keep it postitive and let it flow.:)

    Ami azt illeti, talán az ösztönzött váltásra, hogy látom lesz az ország saját maga morbid karikatúrája időröl időre. Lapozz fel egy Hócipőt négy évvel ezelőttről, még most is aktuális, és szerintem később is az lesz!

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. 3 év Anglia után az írás minden szavával egyetértek. Vagyis a végével nem igazán, de a többivel teljesen.

    VálaszTörlés
  9. Nem feltétlen ide illő megjegyzés, de ezt valahova már muszáj leírnom :) több részletben, túl hosszúra sikeredett..

    Teljesen mindegy milyen országban vagy, ha nincs meg benned a fejlődni akarás, az előrelépésre való törekvés, hogy minden nap valami pluszt hozzáadj önmagadhoz, illetve, hogy minden napot úgy zárj, hogy tanultál valami újat.. Ha ezek nincsenek meg benned, akkor lehetsz akárhol, mindenhol csak vegetálni ("csövelni") fogsz. Akár Magyarországon nettó 100e ből, akár Angliában nettó 800 fontból, de az egész csak létfenntartás hónapról-hónapra a vége. Kezdőként, fiatalként, persze érhető, hogy az ember minimálbért keres, kerestem én is otthon még minimálbér alatt is. 18-20 évesen teljesen jó volt. De idővel az ember azért csak többre vágyik.. és nem arra a havi 3 ezer forinttal többre gondolok, amit az infláció miatt adnak fizetésemelés címen.

    Nem járattak a szüleim se svájci iskolába, se nem tettek a seggem alá autót, se lakást, mégis mindent megvalósítottam magamnak amit akartam. Hogyan? Kitűztem valamit célul, majd megtettem a szükséges lépéseket a cél elérése érdekében. Sajnos itt van a legtöbb probléma az emberek fejében. Jaj de jó lenne ezt meg azt csinálni, így meg úgy élni.. Persze azért, mert neki ilyen meg olyan a szakmája, meg szerencsés, ezért megteheti de én. DEÉÉÉÉÉN. nem. én soha. Megy az önsajnálkozás meg a jajveszékelés, meg a nincs miből élni. Teljesen meg tudom érteni, hogy nem lehet havi 100.000 forintból megélni. De kérdem én, ki tart puskát az ember fejéhez és mondja: Márpediglen neked az ítéltetett, hogy minimálbéren kell végigszenvedned az életet, soha egy szóval nem gyarapíthatod a tudásod, (hogy még véletlenül se juss előrébb a szakmádban), maradj meg örökre meg azon a szinten ahol vagy. Mindenbizonnyal senki. Mégis az emberek többsége ezt csinálja. Illetve pontosabban, nem csinál semmit. De hát milyen jó, hogy egyáltalán van munkája!? Valakinek még az sincs. Mi más egyebet lehetne / kellene csinálni..? Tanulni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem teljesen ideillő végülis én is erre gondoltam, a küzdés és társai cimszó alatt

      Törlés
    2. Dávidnál a pont! A fejekben kéne sokaknál először rendet tenni, változtatni a hozzáálláson és tenni valamit, ami előre mutat. Nem siránkozni és várni a sült galambot, hogy a szájába repüljön az embernek!

      Törlés
  10. És akkor most el is érkeztem egy újabb sarkalatos kérdéshez: ugyan mit jelent a tanulás? Iskolapadban szenvedni 3 diploma meglétéig? Nem feltétlen. Illetve, hát ez szubjektív. Álljon itt az én verzióm:

    Világéletemben gyűlöltem az iskolát. Na jó, olyan általános 4.-től felfele. Minden nap beszenvedni magam kora reggel, 8 órán keresztül legalább 6 órában azt tanulni ami iszonyatmódon de nem tudott érdekelni, hazamenni, újabb szenvedés a házifeladat, illetve dolgozatok miatt, állandó gyomorgörcs a rendszernek való megfelelni akarásból. Teltek múltak az évek, megcsináltam a szakközépet, biztos ami biztos egy OKJ-vel még megfejeltem, majd elmentem (ugyancsak családi akaratnak engedelmeskedve) a műszaki főiskolára. Ide is utáltam bejárni. Húde húde. Olyan nagyon. Bizony. Meg is lett az eredménye, kivágtak másfél év után. Nem szerettem, el is értem, hogy ők se szeressenek. Időközben már volt munkám. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy számítástechnikát (programozást) tanultam, így mit ad Isten, olyan munkát kerestem magamnak, ahol programozni kellett! Ez most nagyon bugyután hangozhat, de.. Sok egyetemista végig teszkópakolja az éjszakákat, meg árulja a csokikat nyaranta, ahelyett, hogy mindent megtenne azért, hogy szakterületen belül minél több munkatapasztalatra szert tehessen (akár ingyen dolgozva is), hogy mire kijön az egyetemről eltudja mondani, hogy ódenekemmilyensokmunkatapasztalatom van. Tudom, tudom, valakinek muszáj önfenntartásra való tekintettel melóznia akármit, de nagy átlagban szerintem mindig megoldható, hogy az ember önmaga építésén is munkálkodhasson. Kicsit elkanyarodtam a témától. Tehát dolgoztam egy darabig, majd váltottam egy másik helyre, ahol már jobb volt a fizetésem. Papírok nélkül hogyan? Ugyan, hogy lehet a mai világban papírok nélkül akár még interviewra is eljutni? Letisztult, elegáns önéletrajz, megnyerő telefonos beszélgetés, a mi is a helyzet a diplomával kérdésre (ha felteszik egyáltalán) adni egy frappáns választ, megmutatni a referenciamunkáimat, egy hullámhosszra kerülni az interviewoztatóval és... nincs és! Kész. Nagyjából ennyi.

    VálaszTörlés
  11. Az emberek mindig annyi meg annyi feketemágiát beleképzelnek ebbe az álláskeresésősdibe, hogy csak na, de az egész tényleg csak ennyi. Mit keres a cég? Munkaerőt. Egy olyan embert, aki a rá kiszabott feladatokat el tudja végezni, megbízható, és be tud illeszkedni. Mindössze szimpatikusnak kell lenni annak az 1-2 embernek aki interviewoztat és kész. Utána minden már csak rajtad múlik, hogy végzed a munkád. Ki kell tűnni az önéletrajzzal és az interviewn adott teljesítménnyel, mert ugyebár ott a másik 50 versenytárs. Egy végig aha-aha-zott nem apait anyait beleadott interviewos teljesítménnyel az ember ne várjon csodákat. Sokszor hallom: Dehátén próbálom! Millió helyre küldözgetem az önéletrajzomat és semmi válasz. Először is, megnézném én azt az önéletrajzot úgy külalakra és tartalmilag egyaránt. Valószínűleg van ott probléma, másodszor is, ha tényleg semmi válasz sehonnan, akkor egy picivel többet kell tenni az ügy érdekében mint a másik (nyócezer) versenytárs kollegina. Nincs olyan hogy otthon seggenülés és sültgalambra várás, na. Így nem lehet. Na már megint megy a kalandozás. Tehát.. 2. munkahely, minden okés, fizu jó, albérlet, kocsi, stb. mégis többre, másra vágytam. Mindig is ki akartam menni külföldre, se párkapcsolat, se a legizgalmasabb hónapok a melóban, mi más lett volna hátra, mint Londonba! Összegereblyéztem azt a kis pénzt amivel nagyjából 1 hónapos fenntartásomat tudtam biztosítani, foglaltam egy magyar tömegszálláson egy ÁGYAT, sok bye-bye-good-luck drink haverokkal, nagy cuppanatok a családnak, jövök majd nemsokára, aztán usgyi easyJet! Megmondom őszintén először nem programozni akartam kint, hanem csak úgy akármit. Kis kalandozás. Szálloda, futár, étterem.. Annyira jól sikerült ez a terv, hogy 2 hét kint lét után már megint csak egy irodában találtam magam programozó rabszolgaként. Teltek múltak a hónapok, viszonylag jó, középfizetéssel tengettem életem, meg volt mindent, de egy valami motoszkált bennem: az előrébbjutni akarás. Anyagilag? Is. Tudásilag? Is. Kalandvágyból? Is. Sokminden miatt. Nem feltétlen csak a lóvélóvélóvé. Aki csak a lóvéra hajt, az nagyon félreértelmezi a pénz és a munka kapcsolatát. Tudván, hogy a cégnél ahol dolgoztam, kb. 15 év után jutottam volna el egy olyan pozícióba ami úgy tetszett is volna minden szempontból, inkább a váltás mellett döntöttem. Meg hát amúgy is, az ember csak bepenészedik sokáig ugyanazon a munkahelyen. Kitaláltam, hogy mileszek, ha nagy leszek: alvállalkozó! De még mielőtt alvállalkozó lettem volna, eldöntöttem, hogy mégjobban kikupálom magam, mert nem voltam megelégedve a tudásommal. (nem mintha egyszer valaha is meglennék). Fősuli, egyetem? Újabb éveken keresztül szopónyalóka? Nem. Összegyűjtöttem azokat a területeket ahol a tudásomon volt mit fejleszteni és elkezdtem könyveket olvasni. Olvastam otthon, a munkába menet, a cigiszünetekben, a wc n, a metrón, buli előtt, buli után részegen hazafele. Másszóval: MINDIG. Folyamatosan csak tanultam és tanultam, mint egy megszállott őrült, mert volt egy célom és szándékomban állt célba érni. 1 év és sok-sok könyv elolvasása után, elmentem alvállalkozó ismerőseimmel találkozni, megérdeklődtem mindent amit csak megtudtam, majd elindultam az úton.

    VálaszTörlés
  12. Itt azért egy kicsit más:

    - Cégalapítás (itt az Ltdt értem. Ltd = Kft): interneten, next-next-finish, egyszeri 60 font, 3 nap és igazgató vagy.
    - Könyvelő: interneten, next-next-finish, havi fix 70 font
    - Céges számlanyitás: next-next-finish, 1 év díjmentes számlavezetés

    Ok, minden készen állt az állvállalkozósdiskodáshoz, kicsinosítottam az önéletrajzom majd feltöltöttem a megfelelő helyekre. Sok telefonhívás és beszélgetés után, kaptam a visszajelzéseket az önéletrajzommal kapcsolatban, mindent amit ajánlottak javítottam. 1 hét után már minden alkalommal megjegyezték, milyen letisztult és informatív az önéletrajzom. Véletlen műve? Nem. 25x átírtam, órákon át csak fel és alá görgettem és dolgoztam rajta. 2-3 hét munkakeresés, SIKERTELEN interviewzgatások után felvettek. Lassan 1 éve, hogy ezt csinálom és nem nézek vissza.

    Amit ezzel a hosszú és zagyva történetemmel el szerettem volna mondani, az az, hogy folyamatosan menni kell, csinálni kell, nem megállni, nem pöcsölni / tökölni / nyavajogni és otthon ülve a jaj mikor lesz nekem már jobb az életem mondókát kántálni. Mindig előre haladni, szépen lassan, fokozatosan, napról-napra. És nem másokat elnyomva haladni előre. Az gusztustalan. Önmagunk erejéből kell felúszni a mélyvízből, nem a többiek lehúzásával. Ki kell tűnni a tehetségünkkel a szürke tömegből. Mindenki elkezdi valahol. Csak sokan el is felejtik, hogy ez csak a kezdet, és egy életen át leragadnak egy olyan munkában, amit se nem szeretnek, se nem fizetnek meg, és ez megbélyegzi az egész élethez való hozzáállásukat. Kérdem én, miért? Kit mi gátol meg abban, hogy képezze önmagát? Hogy fejlődjön? Hogy gyakoroljon? Szerintem egyedül önmaga és az attól való félelem, hogy elbukik, meg hogy nem fog neki sikerülni. Ha az ember sosem teszi próbára önmagát, erre a kérdésre sosem fogja a választ megkapni! Mindenki önmagáért, önmaga sikereiért felelős. Merj előre menni, mert ha te nem, mások megteszik helyetted. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked ajánlom :D
      http://kisarae.blogspot.nl/2013/08/es-nyugat-vedelmeben.html

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Dávid, ilyen hozzáállással itthon is boldogultál volna...

      Törlés
    4. Az a baj, hogy nem. Itthon irreálisan gyakori a nem kifizetett, de átvett és használt munka.
      Az eléggé betesz egy vállalkozásnak, ha 0 bevétel mellett be kell fizetni mindent. Pl. a kiadott számla alapján járó, de be nem folyt összeg után az áfát…

      Törlés
    5. Dávid, példaértékű, inspiráló vagy, köszi, h olvashattalak! :)

      Törlés
    6. Ennyi. Szerintem is maradhattál volna itthon!! :D De nyugi, majd én helyettesítelek, és megnézzük, mire jutok!

      Törlés
  13. Az ember valojában annyival keres csak többet, ammenyivel a honap végén több marad meg, mint otthon. Ezt csak igy érdemes számolni.

    VálaszTörlés
  14. Kedves Eszter! Mielőtt lefikázod ezt az országot, helyezd történelmi konszenzusba. Lépj hátra hármat és próbáld előbb meglátni Magyarország sorsát, hogy megérthesd a tiédet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy országnak NINCS SORSA! Asszem ez az írás pont az efféle köldöknézés ellen szól.

      Törlés
    2. Az ország sorsát a lakói alakítják. Amint látszik egyelőre nem túl jól... :(

      Törlés
    3. Kis Ervin Egon: A jaltai szerződés (hogy Trianonba ne köthess bele) az ország sorsa. Ne légy vak.

      Boglárka Máté-Kiss: Erős tévedés, hogy az ország sorsát a lakói irányítják. Emberek? Ti nem figyeltetek történelem órán? Vagy ami még rosszabb: Nem értitek, mi miért történik?

      Törlés
    4. Kedves Baltan1962! Véleményem szerint teljesen felesleges arról beszélni h ki miatt, kik miatt avagy mik miatt ilyen az ország helyzete. A lényegen nem változtat a helyzet akkor is szar ha beszélünk róla hanem. Valamint nem érzem úgy, hogy az ország fikázva lett volna szimplán született róla egy realista leírás ami valakinek böki a csőrét valakinek nem de a lényeg ugyan az a helyzet szar! Aki dönt és lelép az nem azért lép mert utálja az országot azért mert a olyan lehetetlen helyzet alakult ki ami már nem hogy nevetséges hanem siralmas! Tanult több diplomás emberek élnek hónapról hónapra szakma sem ér itthon már semmit sem fejlődési továbblépési lehetőség 0. kérdem én mi értelme van itt maradni mi tartaná itthon az embereket?!

      Törlés
    5. Baltan1962, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Okokat keresel arra, hogy felmentsd magad a cselekvés alól, aztán panaszkodsz, hogy sodródsz. Nem jó, amerre az ár sodor? Tégy ellene! Ilyen egyszerű.

      Törlés
    6. Kedves Baltan1962 - szerintem nem sok jelentősége van, hogy Jaltára vagy Trianonra hivatkozik valaki. Gergő és TigrisÚr elég jól fogalmaztak. Ha sokan az országban nem egy 100 éve történt sajnálatos eseményt emlegetnének még mindig keseregve, hanem valami pozitív előremutató cselekvéssel foglalnák el magukat, az ország ún. sorsa már jobban festene... Ami megtörtént, azon nem tudsz változtatni. Azon viszont igen, hogyan állsz a jelenlegi helyzethez s mit teszel érte, hogy ez változzon. Kicsiben. Te. Meg én. Meg mindenki egyénileg. Tudod: sok kicsit sokra megy. Mert panaszkodni és mást okolni a rosszért baromi könnyű...

      Törlés
    7. Baltan1962: engem érdekel. Mi történik?

      Törlés
    8. Aki sokat néz vissza a múltba, az seggel megy a jövőbe. Ezt nem tudom, hol olvastam de baromi igaz.

      Törlés
    9. Más álmokat tud megvalósítani az aki otthon marad, és mást aki nekiindul a nagyvilágnak.

      Olyan országoknak ahol közel 70 éve nem volt háború, nem kellett háborús jóvátételt fizetni, valamint több száz év folyamán a gyarmatok szolgáltatták a gazdasági jólét alapjait, jóval nagyobb esélye van arra, hogy vezetô gazdasági hatalommá váljanak. (Szóval szerintem nem hiábavalóság visszapillantani a történtekre, a történelemre, néhány dolog kikristályosodik. Az ok és az okozat összefüggését figyelembe venni roppant tanulságos dolog :-) )

      Általánosságban szerintem csak arról van szó, hogy jelenleg anyagi igényeink túlszárnyalják jelenlegi lehetôségeinket/adottságainkat. Azt látom, hogy rengeteg márkás (drága) autó fut a magyar utakon, szép számmal kelnek el az utazási irodák által kínált utak tengeren innen és túl. A mûkörmösök és a konditermek sem mentek tönkre, az okostelefon felhozatalról már nem is beszélve.
      Bízom abban, hogy hamarosan helyrebillen az értékrend. Megbecsült helye és ideje lesz a világlátásnak, a tapasztalatszerzésnek, a hazatérésnek, a megszerzett tudás otthoni gyümölcsöztetésének (ahogyan az divatban volt már 500-600 évvel ezelôtt is :-))

      Rajtunk múlik.

      Törlés
  15. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  16. Csak annyit tennek hozza, hogy oke, budapestikent sokaknak tenyleg nagy a baratoktol elszakadas, de mit mondjon az a videki, akinek egyszer ezt mar meg kellett lepnie 100-200 kilometerrel arrebb koltozessel, pl. a fovarosba vandorlassal? Nem volt olyan egyszeru akkor sem osszefutni a baratokkal, ha az orszag ket vegeben laktak, vagy csak siman 100-200 kilometerre. Nem panaszkodaskent mondom, csak ugy, hogy sokan ezt mar otthon is megtettuk, ezt az elszakadast, es az uj helyen is mindig lettek baratok.

    "Jó-jó persze a lidl-ben tök olcsó a kaja (annyi mint otthon, csak jobb minőség), de csak szökőévben mész le a kocsmába, mert 5 euró egy sör! Otthon abból már berúgtunk, nem igaz? És mikor már tököd ki van a főzéssel, akkor 50 euró ha étterembe akarsz enni. A tömegközlekedés még a csillagos egeknél is drágább: havi 100-300 eurókat el lehet rá költeni. " Havonta 2-3 szo rbeugrunk a pubba, £2-3 a sor, imadunk fozni, es szolariumozni mukormozni otthon sem jartam. A tomegkozlekedes tenyelg sok , 136 font.

    VálaszTörlés
  17. 1. rész

    Köszönöm a bejegyzést! :-)

    98' óta kisebb-nagyobb otthoni tartózkodásokkal kalandozom Európában (vendéglátás) és én is tudnék mesélni. :-)

    Örülök, hogy valaki megmutatja a másik oldalt is, elgondolkodtat és a teljes képet adja annak, aki szeretne tisztán látni. (Meg annak is, aki nem :-))

    Hozzáfűzni az alábbiakat szeretném, ha megengeded, nyelvtudás témában:

    Tévhitek a nyelvtudásról:

    - Majd kint megtanulom a nyelvet.
    - Vannak olyan helyek, ahol nem is kell/kevés német kell
    - Van egy ismerősöm aki, nulla nyelvtudással ment ki és most perfekt

    (Megjegyzés: tisztelet a kivételnek, max. 20%-a külföldön dolgozó magyaroknak.)

    A nyelvet, aki itthon a popsiját laposra nem ülve, a kéziszótárt rongyosra nem elhasználva nem tanulta, kint sem fog látványos fejlődést elérni. (23 éve olvasok, beszélek, írok, fordítok, tolmácsolok, oktatási
    intézményben tanulok német nyelven). A magyarok többsége olyan helyet választ, ahol már vannak magyarok, így a szabadidőben, a munka mellett gyakran magyarul folyik a kommunikáció. Lusták is vagyunk, csak a pénz érdekel főleg. A kollégák, főnökök folyamatosan szép szóval, vagy éppen durvábban megkérnek, hogy a vendégtérben beszéljünk magyarul, amire a többség megint tesz. :-)

    - 1. rész vége -

    VálaszTörlés
  18. 2. rész

    Ausztria, Németország hivatalos nyelve a német! Már csak ezért illik megtanulni németül. A mindennapi élethez (hivatal, bevásárlás, közlekedés, munkavállalás) elengedhetetlen az adott országhivatalos nyelvének ismerete. Mellesleg ezek az országok, politikailag nézve szívességet tesznek nekünk, mert - most már - engedély nélkül vállalhatunk munkát az országukban, ahol szép számmal vannak munkanélküliek. Ezért hálával, köszönettel és legalább jó társalgási szint idegennyelv-tudással tartozunk az országnak és a munkaadónknak. Sokan ezt elfelejtik.

    Igen, vannak olyan helyek, ahová nem vagy kevés nyelvtudás kell. Ezek az "alja" munka. Sok meló, kevés pénz. Sokan bent is ragadnak, az alacsony szintű nyelvtudás miatt. A kiugrást a szorgalom, kitartás, nyelvismeret, szakmai ki-/át-/továbbképzés teremti meg.

    Az elején még van kedv, szorgalom, érdeklődés - pár hónapig.Tanulunk, kérdezünk, figyelünk, felírjuk, kiszótárazzuk. :-) Aztán jön a lé, megyünk ide oda, más lesz fontosabb. Telnek a hónapok, évek és még mindig azt a 200 szót tudjuk, amit az első 6 hónapban megtanultunk. És még mindig "alja" munkát végzünk.

    Hallottam "sikersztorikat" a "Egy szót sem tudtam, amikor kimentem, most meg folyékonyan beszélek" témakörben, főleg másodkézből.

    Én középfokú nyelvvizsgával és komoly nyelvtudással mentem ki Ausztriába, ahol az elején (981)kapkodtam a fejem/fülem rendesen. :-) Most már tudok osztrákul, kicsit wienerisch, különbséget tudok tenni a nyelvjárások között.
    Nyelvtudásom komoly, otthon lerakott alapokra (6év folyamatos tanulás) külföldi tartózkodásomon megszerzett ismeretekkel épül fel. A "tudás" 80%-át a csendes kis szobában/strandon/könyvtárban való olvasáson keresztül szereztem meg. Az íly módon megtanultakat, használtam a magánélet, munka során az adott országban.

    A nyelvtanulás időigényes, rengeteg energiát, figyelmet, szorgalmat, kitartást igényel. Nagyon kevés embert ismerek, akik magasabb pozícióban, irigylésre méltó módon kommunikálnak idegen nyelven.
    "Csak" pénzt hazavinni, ezért nem érdemes kimenni. A külföldi munkavállalás lényege - szerintem - az idegen nyelv elsajátítása, a nyugati típusú gazdálkodás, munkaszervezés megismerése, szakmai és személyes fejlődésben van.

    A magasabb szintű nyelvtudással nem csak a kapuk nyílnak meg, jobban fizető, kellemesebb munkatartalmak felé, hanem nő az elfogadás is.
    Respect!. :-) Minimális nyelvtudással lenéznek minket. (kivéve, ha szakmailag félelmetesen jók vagyunk). Közép- és felsőfokú nyelvtudással odafigyelnek ránk, tisztelnek, becsülnek, elfogadnak. Tudom miről beszélek, volt részem mindkettőben. A megbecsülés, tisztelet sokkal jobb érzés. :-)

    Utolsó megjegyzésem:

    Aki otthon nem tanult meg élni, a pénzzel és az emberekkel helyesen bánni, nem sajátította el legalább jó társalgási szinten az idegen nyelvet és szakmai tudása/ismeretei is hadilábon állnak, annak kemény, fájdalmakkal, pofonokkal teli élete lesz kint (is).

    Csak a komfortzóna (megszokásokkal, félelmekkel, beidegződésekkel, előítéletekkel, rögzült gondolkodásmóddal, életszemlélettel, hozzáállással, addigi ismeretekkel/tudással) kerül át a határon túlra és elmarad a fejlődés, a továbblépés, a katarzis.

    A leírtak mellett kívánok minden külföldön dolgozó/dolgozni kívánó
    magyar honfitársamnak

    - kitartást,
    - erőt,
    - szorgalmat,
    - segítséget

    hogy
    - dédelgetett álmait megvalósíthassa,
    - emberileg, szakmailag, nyelvileg fejlődhessen
    - hiteleit visszafizethesse
    - családjával/szeretteivel kellő időt tölthessen.

    Isten ŐKET úgy segélje!

    Ámen

    Szívélyes üdvözlettel:
    Ferenc

    VálaszTörlés
  19. Remek cikk! Párommal végig mentünk a tortúrákon - mi ugyan nem nyugatabbra mentünk, hanem fel északra a fenébe :) -, ráadásul mint kiderült, az otthoni nyelvtanulás sem volt elegendő, hiszen egy ország nyelvét úgy lehet rendesen megtanulni, ha az ember kimegy abba a bizonyos országba, voltunk reményvesztettek, hiányzott a családunk és sorolhatnám. Keményen megküzdöttünk mind az érzelmi dolgokkal, mind a munkával - azzal voltak a legnagyobb gondok -, mind a pénzügyi dolgokkal. De megérte a kitartás, hiszen anyagilag elkezdtünk stabilizálódni, feljebb léphettem a munkahelyemen, és félre is tudunk tenni. Ráadásul fél év után végre haza tudunk látogatni.
    Nem fenékig tejfel, de minden fejben dől el. Minden.

    VálaszTörlés
  20. Evek ota arra vagytam, hogy egyszer a Parommal Munchenben elhessek es dolgozhassak. Tavaly oktoberben addig kuldozgettem az oneletrajzainkat, amig sikerult, en oktoberben, a Parom novemberben koltoztunk ki. Jo kalandnak tunt, kisvarosbol nagy varosba, 80.000 ft helyett tobbszor annyi ber,... ketten is lehettunk.. lehet hogy a hiba bennunk van, de megsem tudtuk elvezni. Itthon a csalad,a baratok, a Parom gyerekei... mit er a penz ezekkel szemben????! juniusban hazakoltoztunk. Neha visszavagyom. De nem a penz miatt. Hanem az ottani munkakorulmenyek miatt. En itthon erzem jol magam. Es becsulom azokat, akik osszeszoritott foggal kint maradnak es dolgoznak. Es eszembe se jut irigykedni a luxusnyaralas miatt. Miert irigykednek, amikor ok egy evben egyszer nyaralnak, en pedig egesz evben itthon lehetek a sajat otthonomban, a csaladommal, a gyerekekkel es a baratokkal?? Az irigyeknek pedig kivanom, hogy jussanak csak ki...es meglatjuk majd, hogyan tovabb... :-)

    VálaszTörlés
  21. Kedves Eszter,

    Rendkivul jo az irasod! Oszinten gratulalok hozza!! Tovabbi sok Sikert kivanok!!!

    VálaszTörlés
  22. Kedves Eszter Nagyon regota elek kulfoldon soha nem dolgoztam 9 -10 oranal tobbet pedig dolgoztam logisztikaba vendeglatasba,femiparba.,Skociaban, Hollandiaba ,Belgiumba,soha nem is vartak el hogy 14-16 orat dolgozak, en ezt nem tartom normalisnak.....? Ha egy orszagban 3 evet ledolgoztal es a feleseged vagy elettarsad is hivatalossan pl Belgium Hollandia ...stb 200 000 euroert egy 100 ,150 negyzetmeteres hazat lakas, tudsz venni aminek a havi torlesztoreszlete nem tobb mint 600-800 euro havonta 0 euro befizetesel,semmi fedezet akar Amsterdamban, vagy Antwerpenbe stb.Temeszetesen kisarkositva Parizs , vagy London,nem tarozik ebben a kategoriba, soha nem is tartozott.Persze honvagy mindenkit gyotor, hianyzik a famili de ismerkedes baratok szerzese teljesen egyen fuggo.Es kulfoldon ugyanugy ellehet menni hetvegen a haverokkal, sorozni ,fesztivalozni,koncertre.Es meg egy mondat en Hollandiaba is ugyananyit kerestem mint egy Holland ,Skociaba is mint egy Skot meg Belgiumba is mint egy Belga, En azt mondom erdemes kijoni ha 20 eves vagy ha 40 de nem akkor ha nem beszeled az adott orszag nyelvet, es nincs szakmad,es min 2000 eurod.Ha ezek nincsenek meg es ismeros sincs akkor valobban nagyon nehez dolgod van, de mint mondtam ez teljesen szemely, hely, fuggo.....

    VálaszTörlés
  23. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  24. Eszter, kosz hogy leirtad. Sajnos en mar feladtam a probalkozast,hogy ravegyem az otthoni imerosoket/csaladot hogy mennyi fizikai es pszichologiai kinzassal jar amig az ember kulfoldon is eleri egy normalis nyugis jol megfizetett munkat. Azt meg plane,hogy mi a kulonbseg megkeresni meg felretenni a penzt...
    En is csak 6 ev utan tudtam kiszallni a vendeglatoiparbol es nem volt konnyu meghozni a dontest,hogy az osszes osszevakart penzt iskolara kellene elkolteni. Termeszetesen jol sult el, es most mar konnyeb lazitani, de ahogy irtad ez nem ugy hullik az ember olebe.

    Szamomra a legnagyobb nehezseget mindig a hatalmas csaladi elvarasok jelentettek es a sorozatos vadak,hogy a honap vegen azert nem marad semmi mert biztos elbulizza az ember az osszes penzt.
    Mikozben heti 60-70 orat mosogat, takarit, pincerkedik, 40 kilos zsakokat cipel a negyedikre az epitkezesen es a hetvegen hullafaradtan hallgatja a "cosy, quirky, trendy" single szobajaban a gettoban a neger meg arab uvoltozest az utcan.

    Mindenki kaparja ki magat a gesztenyet ahelyett,hogy arra varna hogy majd valakiben akinek "sokkal nagyobb szerencseje volt", majd lesz annyi "tisztesseg",hogy majd vesz neki egy autot meg hazat meg kulfoldi nyaralast meg dobalja a tizezreseket a fejehez es sort vesz a fel orszagnak hiszen nekik milyen konnyu is ott kint.

    Tovabbi sok sikert neked es minden kulfoldon elo magyarnak!

    VálaszTörlés
  25. Most nem azért mondom, hogy bárkit leszóljak, de a cikk sok olyan dolgot említ negatívumként, aminek otthon is alapvetőnek kellene lennie, pl. a küzdelem, a verseny, az, hogy a pénz, a javak nem csak úgy az ölébe hullanak bárkinek. Ami otthon megy, itteni optikával nézve (egy év Anglia, minimálbéren) már alaphangon bődületesen nonszensz: az otthoni túlélésre játszás, a felhalmozás, a majdcsak-lesz-valami, és még sorolhatnám. Aki hajlandó az otthoni mentalitását egészségesebbre cserélni, annak van helye és van jövője kint. És természetesen nem MINDENKINEK van kint helye.
    És még valami... A párommal és egy másik párral jöttünk ki. Nem nyomorogtunk sosem, igaz, sokáig flat share-ben laktunk, 5 másik magyarral. Kb. fél év után el tudtunk költözni külön albérletbe, ahol már csak mi ketten vagyunk. Mindig volt mit ennünk, nem nyomorogtunk, egy pici mindig jutott szórakozásra is. Először kisebb kiruccanásokat tudtunk megtenni, nyáron sikerült egy nagyobb nyaralásra elmennünk: egy hét Spanyolországban. Jártunk otthon is, nemsokára készülünk ismét. Hogy mi volt ennek az ára? Ha volt melónk, akkor keményen hajtottunk, ha nem volt, aktívan kerestünk. A pénzünket okosan beosztottuk, nem költöttünk luxusra, okosan vásároltunk. Most ott tartunk, hogy én fizetésemelést kaptam, már nem minimálbérért dolgozom, a párom pedig elkezdett tanulni munka mellett. Hozzáteszem, otthon szellemi munkából éltem, vállalkozóként, itt fizikai munkával keresem a kenyerem. Jövőre szeretnénk egyetemre beiratkozni, hogy itteni diplomával már valóban jó pénzért valóban jó munkát végezzünk. Segélyeket, támogatást és hasonlókat nem vettünk igénybe, kölcsönt sem vettünk fel, egyszer, tavaly karácsonykor fogyott el kis híján minden pénzünk, de átvészeltük.
    Csak azért írtam ezt le, mert ha valaki otthon nem tudja ezeket megtenni, mármint a pénz okos beosztását, a munkakeresést, a kemény munkát, a versenyt, a luxus mellőzését, a hitelek, az állami gondoskodás elkerülését, a lemondást arról, hogy itt nem működik az otthoni túlélős stratégia... nos ha valaki nem tudja ezeket megcsinálni, akkor itt kint sincs esélye. De szerintem ez a cikkíró véleményével ellentétben nem áldozat, nem negatívum, hanem inkább visszatérés egy egészséges értékrendhez, társadalmi viselkedéshez. Mi úgy éltük meg, mintha egy mázsás terhet tettünk volna le a kijövetellel. A mi jövőnk itt épül. És ami fura, hogy itt értékesebb a magyar mivoltunk, mint otthon. A gyerekeink angliában élő angol állampolgár magyarok lesznek. Benedek Elekkel, Kockásfülű nyúllal, palacsintával, stb.
    Mi léptünk, nem bántuk meg. Tudjuk, mi van otthon, nem megyünk vissza. Nem volt egyszerű, még most sem az, mert mi is sokmindent hagytunk hátra. De ami otthon van, az már egy hazug, hamis értékrenddel rendelkező, abszurd rendszer szerint (nem) működő világ. Értelmes, nyitott, dolgos és egészséges értékrenddel rendelkező emberek számára élhetetlen világ. Ha tiszteled és értékeled a helyet, ahová mész, az ottaniak is tisztelni és értékelni fognak! Ez nem tévhit!
    Hogy tévhit-e a kolbászból levő kerítés? Igen, az. De az nem, hogy itt tisztességes munkának van gyümölcse!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem negatívumként jelenik meg egyik sem szerintem, csak tényként. szóval egyet értek.

      Törlés
  26. Nem mosogatni, szendvicset csinálni, meg pincérkedni kell kimenni. Az ilyen munkákkal nem lehet előrejutni.

    Én pl. gépészmérnök vagyok, és má' bocs, de itthon is 11-12 órát dolgozom egy nap fejlesztőként, kurva keményen megdolgozom a fizetésemért, amely munkával kint cirka 4-5-ször ennyit keresnék, úh. ezekkel a dolgokkal engem nem riogatsz. Pláne úgy, hogy német gyáraknak dolgozunk, és többé-kevésbé tisztába kerültünk azzal, hogy kint NEM dolgoznak ennyit, sokkal több a szabadidejük, a szabadságuk, nagyon sokszor kevesebb a hozzáértésük. Az egyetlen dolog, amivel egyet tudok érteni, az a barátok, rokonok hiánya, szóval az érzelmi oldal. Én ugyan még nem dolgoztam kint, de több ismerősöm igen (értelmiségiek, mérnökök, infosok stb.., szakmájukban!), és ha abban helyezkedsz el, amihez értesz (itthon is érteni kell valamihez a jó fizetésért), akkor bizony nagyságrendekkel jobban lehet élni kint anyagilag.

    Aki nem tud semmit, meg a nyelvtudása is gyenge, az meg ne csodálkozzon, de itthon se.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak kiváncsiságból: de miért otthon dolgozol, ha 4-5x annyit keresnél kint? (nem akarok arra célozni, hogy akkor menj ki vagy bármi, csak tényleg érdekel)

      Törlés
    2. Bálint - a férjem például többek közt mosogat is, én pedig pincérkedem. Ez utóbbi egyébként egy szakma. Ezt tanultam és 20 éves gyakorlatom van benne. Imádom és a férjem is szívesen csinálja a saját munkáját. És mivel elég jó fizetést kapunk érte,kiadásunk pedig nem veri a csillagos eget, igenis előre tudunk jutni. Igaz, nincs diplomám, de ettől nem érzem magamat kevesebbnek annál, aki egy hasonló papírt esetleg az "ecserin" vett meg és bőszen logogtatja, miközben nem ismeri (vagy csak eszében sincs alkalmazni) például a "legyen szíves", "köszönöm" és "jó napot kívánok" kifejezéseket. Természetesen akinek nem inge... de sajnos akinek úgymond jó lenne felöltöznie, általában fogalma sincs róla, netán magasról tesz rá... :(

      Törlés
  27. Sziasztok!
    Teljesen egyetértek Sára Eszter Kiss irásával.Én 45 éves fejjel hagytam el az országot és nem bántam meg.Nem dolgozok se kevesebbet se többet mint otthon de másképp.Otthagytam mindent de nem bántam meg.A fizetésem fele albérlet de a maradékból ÉLEK ,olyan dolgokat engedek meg magamnak amit otthon nem.Irigyek-akadnak böven ,de mindenki elött az ut nyitva áll lehet menni de mint mindennek ennek is két oldala van. De még egy ilyen irigy népet,mint a magyart nem hiszem ,hogy hord magán a föld. Ha megdöglött a tehenem dögöljön meg a szomszédé is.

    VálaszTörlés
  28. Üdv.mindenkinek !
    6 éve dolgozom Ausztriában,kezdetben csak télen,4. éve nyaranta is,tulajdonképpen egész évben kint élek.
    Az első helyem nem volt a legjobb,sok munka kevés pénz,de túléltem :)Megtanultam az utolsó magyarországi helyemen,ha valami nem tetszik váltani kell.A 2 szezonban új helyet találtam egy barátomon keresztül és dolgoztam szakadatlan.Nem beszéltem rosszul németül,de tanultam állandóan szótároztam szép lassan értettem az osztrák nagy részét is.Kemény munkával elértem egy sokkal jobb pozíciót(kevesebb munka és több pénz).Dolgozni kell ingyen nem adnak semmit,sehol.Úgy érzem szerencsém is volt,de tettem is azért,hogy könnyebben legyek.Mellesleg szerintem többet dolgozunk kevesebb pénzért,mint a helyiek,legalábbis a vendéglátásban.
    Megváltoztam ezt párszor a szememre is vetették.Másképp látom a világot,itt látom értelmét a munkának és nyugodtan élek a fizetésemből.Felesleges pénzköltés nincs,de amit szeretnék szinte mindent megvehetek magamnak és jut a családnak is.
    Hallottam otthon negatív megjegyzéseket is jó magyar szokás szerint,de nem érdekel.Itt is vannak "jóakaróim",de ez sem érdekel.Meg kell próbálni ügyesnek lenni és kitartóan dolgozni,bárhol is van az ember.
    Hiányoznak a régi dolgaim,de meg lehet szokni,mert van célom megszoktam és szeretek itt élni.
    Egy dologgal nem számoltam:tönkrement a házasságom,erre nem számítottam,de túl lehet élni.
    Jó tanácsként,ha szabad:
    -Aki úgy gondolja menjen jöjjön,ne legyen majd,ne várjon semmire.
    -Amennyiben van család lehetőleg együtt jöjjenek vagy minél hamarabb intézzék el a kiutazást
    -Nyelvtudás kell,enélkül csak "szar munka szar pénzért",minél hamarabb meg kell ismerni az előírásokat,jogszabályokat
    -Ne hagyja magát senki a munkahelyén se munkatársnak,se munkaadónak kihasználni,mert mindig csak rosszabb lesz,ha nem zárjuk rövidre a "szívatást"
    -Honfitársakkal érdemes kapcsolatot tartani,sokat lehet tanulni a régebben kint élőktől,de személyes tapasztalatom az,hogy érdemes távolságot tartani :(
    -"Kenyérharc" volt,van,lesz bárhol is van az ember(az emberek mindenhol egyformák negatív és pozitív értelemben is)
    -Legyünk nyitottak,akkor be tudunk illeszkedni bárhová és akkor elviselhetőbb minden nehézség
    Talán ennyi,remélem a tapasztalatommal segíthetek egy kicsit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. S.laszlo - a tanácsaid rendkívül hasznosak, ha egyet kéne közülük kiemelnem, akkor az egyértelműen a legutolsó lenne... ;) Szívből ajánlom mindenkinek! :)

      Törlés
  29. Jó a cikk! És tényleg sehol nincs kolbászból a kerítés...
    Viszont én tudnék írni egy hasonlót olyan címmel hogy: " A fészbúkozás a munkahelyen tévhit gyűjteménye" Mert a multicégnél sem leányálom az élet.
    Attól mert lehet facebookozni még nem jobb ott.

    VálaszTörlés
  30. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  31. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  32. Nagyon sok hozzászólás nem volt időm mindet végigolvasni :) amit leszűrtem hogy 2 féle munka van külföldön a teljesen normális átlagemberre mért 8 óra elég és talán még sok is a kinti megélhetéshez, a másik a gyorsan gazdagodjunk meg, miközben halálra dolgozzuk magunkat és húzzunk haza! Szerencsémre én az első esetbe esetem bele, persze pár dolog még hiányzik de ilyen kényelmes életem még nem volt mint most (német-bayern). A második eset rendben van mert, sok ember tudja kamatoztatni az így összespórolt pénzt: házat vállalkozást hoz létre, új autó stb.... de tudjuk mi van otthon... a piac megöli a vállakozásokat az adókkal együtt. a házad leamortizálódik elértéktelenedik mint az autód is. Új munkahelyre kell menned a környéken nincs lehetőség el kell költözni eladni a házat... Persze ez a drasztikus verzió, az egészségügyet mg sem merem említeni!
    A cikk amúgy tetszett! A hozzászólásokból és a cikkből azt szűrtem le hogy sok ember sok különböző országban sok egyéb tapasztalat... nem szabad általánosítani.

    Itt a legkevesebb a kereset hivatalosan is németországon belül! 1200-1500 de milyön ki ebből???? nagyon sok minden, mert ez a rész a legolcsóbb is... átlag albérlet 600 (nagyobb 2 keresettel) a munkábajárás 2 tankbenzin és az étkezés. ha elmegyek csavarogni meg buliba egyszer egyszer akkor is marad 400-500 ami nem azért jó hogy hazamenjek hanem hogy látom mennyire nyújtózkodhatom később. új autó nagyobb albérlet ha valami gond van stb vagy hitel is akár van miből törleszteni. nem aggódom mert van tartalékom :)

    tudnék még írni sokat de másnak is hagyok helyet, de végszóra annyit hogy amit hiányolok az a család és a barátok... de úgy fogom fel hogy ez az én életem és nem az övék. A saját gyerekeim jövője ez nem más és ezért megéri áldozatot hozni :D

    VálaszTörlés
  33. Tipikus magyar szokás osztani az észt.
    Arról meg le lehetne már szakadni, hogy bárki is kacsalábon forgó
    palotát szeretne munka nélkül odakint.Ezt csak olyanok vetik oda nagyképű módon akik ilyen blogokat írnak.Itthon is küzd mindenki 5x annyit melózunk ,mint bármelyik szomszédos országban.És megtanultuk, hogy nem libamájat eszünk, de nem kellene ilyen extrémen fogalmaznod.Nyugodjon meg mindenki, ha kikerül külföldre ugyanúgy kell dolgozni és egy picit jobban is lehet élni, viszont nem aláznak.(Csak a már kinn élő honfitársaink)

    VálaszTörlés
  34. Ami kimaradt a Bloggbol:Kb 20 éve folyamatosan dolgozom német nyelvterületen,kisebb megszakításokkal.Igazán 7.éve letelepedtem.4 gyermekem közül 2 itt él 2 éve már önnálóan.Kb 1 éve azt mondták mindketten(26,27,évesek):Itt látják a jövöjüket!

    VálaszTörlés
  35. A cikk utolsó részével nem értek egyet, vannak nemzetek akik egyszerűen nem férnek össze.
    A másik, amit senki eddig nem említett az az identitás tudat-hontalanság.
    Vajon az unokáknak lesz Hazájuk, egyértelmű egy nemzethez való ragaszkodásuk? Olyan hely ahol igazán otthon tudja érezni magát, biztonságban? Vagy a magyar nyelvből csak egy beszélt nyelv marad ami még egykor a nagypapa anyanyelve volt? S lassan a gyökerek teljesen feledésbe merülnek elértéktelenednek?
    Szerintem ez az igazán szomorú abban, hogy csak külföldön van esély hogy meg is takarítson valamit az ember és egy kis család jövőjét meg tudja alapozni.
    Az identitást és hazaszeretetet szerintem itthon lehet igazán megalapozni,csak itthon van rá eredményes esély.
    Egy szerencsés hazaköltöző

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tisztelettel jegyzem meg, hogy az identitás és a hon/haza fogalmának együttes használata egy olyan (szerintem téves) azonosság, aminek inkább társadalmi feszültségek köszönhetőek, mintsem derűs élet. A "nemzethez való ragszkodás" és a biztonság sem összetartozó fogalmak, együttes használatuk arra ragadtatná az embernek fiát, hogy kizárólagos elvárásokat tápláljon egy-egy társadalom iránt függetlenül attól, ő éppen hol érvényesül és hová fizet adót.
      Ugyanakkor örülük, hogy szerencsés vagy, és haza tudtál költözni :) Mi is lessük az utat, de egyelőre ebben az a bizonyos "haza" nem támogat, hanem inkább hátráltat. Meglátjuk.

      Törlés
    2. Haza honvágy ügyről: http://kisarae.blogspot.nl/2013/03/majdnem-egy-eve-irtam-kivandorlasrol.html

      Amúgy én most egyetemre járok és annyira pörög minden, hogy nem jut eszembe a honvágy és rengeteg érdekes, világ minden végéről szakadt barátom van. szóval kitudja merre tart a jövő

      Törlés
  36. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  37. ..azért annyit hozzátennék 100% személyes tapasztalatból, hogy 620 eurót fizetünk zöldövezeti 3 szobás lakásért, 8 órát dolgozom naponta, 27 nap szabadságom van évente, a fizetésem pedig jóval több, mint a bérlemény árának kétszerese (nem vagyok középvezető). szóval tévhitek ebben a blogban is vannak, főleg a konkrét számokat illetően. de abban egyet értek, hogy ez tényleg egyedi, mindenkinél más.
    A legnagyobb hiba talán az, hogy a kinti munkából túl sok mindent akarnak emberek megoldani: itt bérletet fizetni, otthon lakásrészletet, családnak pénzt küldeni, és akkor már olyan, mintha két ember költségeit állnák, akkor persze, hogy itt sem lehet jól élni. Amúgy otthon mégis milyen bérleményre futja, és miből lehet pénzt adni a családnak, vagy ha otthon vagy akkor ezek alól mentesülsz, ha itt vagy, akkor kötelező? Persze szülők lakásában élni könnyebb, bár egy bizonyos kor után elég ciki. Ha valaki valóban itt akar élni, és nem itt is ott is, akkor egészen biztos, hogy könnyebb lesz, mint Magyarországon.

    VálaszTörlés
  38. Remek cikk, örülök, hogy lassan sikerül a köztudatba becsorgatni némi realitást is, mert ez az, amivel lehet számolni, a többi csak interpretáció.
    Az üzenettel kapcslatban lenne pár felvetésem. A "küzdjünk, küzdjünk, küzdjünk, meg küzdjünk"-részt nem ártana újragondolni talán, kicsit kivéve a kontextusból.
    Tizennégy órákat dolgozni és ezt mintául állítani vagy erényként elkönyvelni kicsit kockázatos dolog. Ez egyenlő azzal, hogy az ember kidobja az életét az ablakon mindazok számára, akikkel egyébként az együtt élést választotta. Meg önmaga számára ugyanúgy. Cserébe remek rabszolga lehet belőle, aki már alapvető kérdésekig sem jut el azzal kapcsolatban, miért is él, és hogy ő hogyan tud kifejeződni ebben az egyetlen életében autentikus módon. Önmaga számára sem, nemhogy a családja, gyereke számára. Csak és kizárólag pénzt kapni cserébe bármiért is, az nem lesz elég. Aki naaaagyon keményen dolgozik, de az életminősége rovására megy, az elég kétes üzletet köt, aminek az árát előbb-utóbb megfizeti. A saját szakmában karriert építőre (kedvencem az "előmenetel" kifejezés) ez ugyanúgy igaz, csak más formai körülmények közt.
    A "Pénz" nevű szörnyeteg egy ideje nem csak célja, hanem egyre inkább már oka, adott esetben kifogása annak, hogy az ember felelősség nélkül, vasvillával hányja ki az életét az ablakon. Ahol persze a megélhetés is probléma (függetlenül a befektetett munkától), ott a fentiek nem merülnek föl. Még. Amíg egy kvázi "létbiztonság" meg nem jelenik, ami gyakorlatilag elég pénzt jelent ahhoz, hogy az ember kicsit szabadabban dönthessen arról, hogyan is szeretné élni az életét. Aki ennél a pontnál is inkább a munkaóráit emeli, mert a "küzdeni kell"-hipnózis tartja fogva, azt nem sajnálom. Élni és túlélni két különböző dolog. Sajnos, ma a legtöbben nem tudják, hol a határ, és akkor is túlélnek, amikor már élni kellene. Ezzel mindenki esélyét rontva, azokét is, akik már az életet választják és meg is tehetik.
    Eredmény?
    Folyamatosan egyre olcsóbbá váló munkaerő nyugaton ("úgyis találok olyat, aki olcsóbban csinálja a többet"), és ez egyre emelkedő lakás és egyéb árakkal ("úgyis jön egy másik bevándorló, aki a szoba felét is kiveszi ugyanannyiért").
    Szóval a sok "keménykedés", kemény munka, kemény küzdelem, stb. hosszú távon nem túl kifizetődő, és ahogy már följebb utaltam rá, mindenki megfizeti az árát. A "kemények" is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem a 14 órás gürit tartom küzdésnek, hanem a tanulást és egyebeket, hogy valami magasabb célt elérjen az ember. hogy igazán jó legyen a szakmájában.

      Törlés
  39. Fantasztikus cikk, köszönöm, h leírtad, kedves szerző.

    VálaszTörlés
  40. Szerintem meg szánalmas gondolkodás az, amikor a munka pusztán "küzdelem", valami rém utálatos és fárasztó dolog, avagy szélmalomharc, de legalább adnak pénzt érte. És persze csak a két hét nyaralás "óv meg a tébolytól"?!

    Mintha nem lenne millió olyan ember, aki azt választotta hivatásának, amit szeret, és nem úgy megy dolgozni, hogy este hatig a perceket számolja, hanem kutat, felfedez, megold, tanít, kipróbál, elkészít, átad, akármi... élvezi, amit csinál.
    Nem azért csinálja 350 napig, hogy a maradék 15-ben fetrenghessen valami medence partján, meg vehessen egy GUESS feliratú farmert.

    Elszomorítóan lúzer és végtelenül anyagias mentalitás jön át a cikkből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. elszomorító, ha valakinek ennyi jön át a cikkből... :(

      Törlés
    2. Én érveltem, de te szemmel láthatóan nem tudsz. Intelligens ember nem minősítget, hanem kifejti a véleményét. Na, ez úgy látom, nem megy. Ennyi erővel most azt is válaszolhatnám neked, hogy "te hülye", és hátradőlhetnék, hogy milyen jól megmondtam.
      Neked erre a szintre telik, nem az én bajom.

      Törlés
    3. Mikor valaki azzal kezd egy hozzászólást, hogy a cikk szerzőjét szánalmas gondolkozásúnak MINŐSÍTI (hogy a Te szavadat használjam), akkor nem nagyon tudok mivel érvelni - ugyanis nem lehet... Kifejtettem a véleményemet. Egy mondatban. Akinek arra a szintre telik, hogy lehülyézzen a másikat, aki nem osztja a véleményét, magáról állít ki bizonyítványt... főleg mikor ezek után még elégedetten hátra is dől ;) Ez meg nem az én bajom.

      Törlés
    4. szerintem annyira tág értelemben próbáltam mindent belevenni ebbe a cikkbe, hogy mindenki azt lát bele amit akar, legalábbis ezt tapasztalom. (és általában amit belelátnak az a személyiségükről árul el valamit, világnézetükről)

      és a cikk mégcsak vsz nem is igaz rám, csak leírtam mit látok. én hollandiában "küzdök" egy egyetemen h azt csináljam amit szeretek és tényleg küzdés, mert elég kemény.

      az empátia meg ott kezdődne, hogy mindenkinek mások az élet céljai, döntései és ezt nem feltétlenül kell titulálni semmivel.

      Törlés
  41. Tetszik a bejegyzésed, mert végre egy olyan külföldi tapasztalat megosztás, ami nem arról szól, hogy valaki kényszeredetten bizonygatja, hogy mennyire jó döntést hozott azzal, hogy itthagyta ezt a "szörnyű" helyet és mennyire jó neki odakint.
    Én a legkevésbé sem vagyok irigy senkire, aki elment külföldre, sőt, pont azt támasztják alá az általad leírtak is, hogy nincs is miért annak lenni. De minden olyan ismerősöm, aki ezt az utat választotta és hazajön kényszert érez arra, hogy mindenkit meggyőzzön arról, mennyivel jobb külföldön mint itthon...
    Mondják ezt olyanok, akik itthon csak siránkoztak, hogy mennyire kilátástalan a helyzet, de sosem robotoltak 12-16 órát, sosem költöztek be egy munkásszállóra, sosem mondtak le a haverokkal való sörözésről azért, hogy el tudjanak menni külföldre nyaralni, vagy a családjuknak tudjanak pénzt küldeni. Aztán elmennek külföldre és sokkal keményebben dolgoznak azért, hogy az ottani költségeket figyelembe véve ne éljenek jobb színvonalon mint itthon. És akkor jönnek a forintra átszámítva ennyivel több pénzt keresek külföldön pincérnőként, mint itthon irodai alkalmazottkéng dumával.
    Azt a kérdést tenném föl, amikor itthon van valaki, miért nem csinálja ugyanezt, miért nem teszik félre a pénzüket, miért nem vonják meg maguktól a drága szórakozást, miért nem robotolnak 12-16 órát, miért nem tanulnak éjszakákon át? Ezt miért csak külföldön lehet csinálni? Ha itthon is így élnének ebből a "szörnyű, lehetőségek nélküli" helyből kiábrándult emberek, akkor ugyanúgy tudnának pénzt spórolni a fent emlegetett célországokba való nyaralásra, a drágább ruhák megvásárlására, stb. Gyönyörűen le van írva a posztba, tök mindegy, hogy itthon maradsz, tök mindegy, hogy külföldre mész, ha szeretnél boldogulni, akkor azért keményen meg kell dolgozni. És azt gondolom, ha valaki itthon akar, itthon is tud szép és teljes életet élni, sőt. A fent említett 5000 EUR-os fizetésről annyit,hogy aki külföldön ilyen fizetéshez jut, az itthon is átlagon felüli fizetéssel és életszínvonallal rendelkezik, mert ezt annak adják, aki valamely területen magas szakmai kompetenciával rendelkezik. Ergó itthon is jól él. Szerintem nem ezt a "szörnyű" helyet kritizálva kellene mindenáron elmenekülni innen, mivel ez a hely attól lesz jobb, vagy rosszabb, ahogy a magyar emberek (ti, én, mi, ők) élnek, vagy viselkednek, (nem másokra, politikusokra, stb kell mutogatni) és ez egy olyan hely lesz, amilyet az itt élő emberek közösen kialakítanak. Jellemzően nem azok, akik azt mondják, hogy ez egy "szörnyű" hely és el kell menni oda, ahol kolbászból van a kerítés. Hol van ez? Sehol. Ha sokat tanulsz, dolgozol és teszel érte, ha nagyon akarod, akkor jól fogsz élni, a Föld bármelyik részén. És igen nagyon szépen le van írva, nem a fizetést kell forintba átszámolni, hanem adott jövedelemből elérhető életszínvonalat összehasonlítani. Mindettől függetlenül persze külföldön szerencsét próbálni egy szuper dolog. Csak a motivációval van baj, itthon láblógatva azt mondani, hogy itt nincs semmi lehetőség könnyű, ugyanúgy lehet itthon is keményen dolgozni, mint külföldön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért ilyenkor megnyugszom, amikor valakinek az jön át amiről írtam a cikket és nem valami vad interpretáció (lásd kommentek :D)

      Törlés
  42. Szerintem szinte mindenki anyagi motivacio miatt megy kulfoldre (hiszem a tobbseg nem Indiaba vagy Afrikaba megy) de akik keresik es megtalaljak a boldogsagukat nem a penz miatt maradnak. En azt is hozza tennem, hogy szerintem aki igazan keresi az eletben amit akar, az meg is talalja azt fuggetlenul attol hol el. Az mar mas kerdes odahaza sokszor kilatastalan a helyzet es szerintem nem a penz miatt, hanem a kornyezet (hozzaallas, sajnalkozas, beallitottsag) miatt es emberek megfeledkeznek a kereserol mikozben csatlakoznak a panaszkodok tomegeihez.
    A boldogsagot pedig nem avval merik ki hany eurot keres es ki megy Ibizara nyaralni vagy hogy az otthon maradtak mit gondolnak a kivandorlokrol....
    Motivalt es nyitott gondolkodasu emberek mindenhol vannak es ha ilyen baratokat keresunk es mi is ilyenne valunk akkor az elet sokkal szinessebb es az is valoszinubb, hogy anyagilag is elorebb jutunk (fuggetlenul attol hol elunk). De ami ennel sokkal fontosabb, hogy elegedettek legyunk avval ami van es boldogsagot ne kulso (vagy anyagi) dolgokhoz kossuk, hanem belso ertekeinkhez. En mindig jobban orultem es orulok annak a folyamatnak es azoknak a lehetosegeknek amik az elorelepeshez vezetnek mint maganak az anyagi kovetkezmenynek vagy amit avval venni lehet....

    VálaszTörlés
  43. ,,Nyugat". Tehat minden orszag egy kalap ala lett veve?! Elegge santit az egesz..
    En 1 eve elek Nemetorszag keleti felen es itt egy 1 szobas,egy embernek böven elegendö lakas rezsivel együtt 300-450 euro,ha luxust akarsz,nyilvan van 2000ert is.
    A minimalber 450,ez csak minijob,tehat meg a reszmunkaidönel is kevesebb,es ha mondjuk 150-200euroert berled a szobat,akkor is marad penzed,tehat kezdetekben sem halsz ehen,mellette pedig van idöd tanulni (amit sokszor tamogatnak) es masik munkat keresni/vallalni. 1000 eurobol mar meg lehet elni ugy,hogy van sajat lakasod es nem ehezel,de azon sem kell aggodni,elmehetsz-e etterembe enni.
    A nemeteknek emellett rengeteg szabadsaguk van es ahogyan en latom,rugalmasak is vele..

    Szomoru ezt mondani,de en sokkal inkabb ugy erzem,hogy itt több lehetösegem van es jobban megbecsülnek,mint otthon,ahol a diplomammal ücsöröghetnek munkanelkülikent vagy kereshetnek 90 000et,ami rögtön elmenne a lakberre.
    A mentalitasbeli különbsegekbe bele sem megyek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért szeretném felhívni a figyelmet ISMÉT, hogy ez a cikk NEM A NYUGAT ELLEN VAN!!! :D én is ott élek és szeretem, na.

      Törlés
  44. A felet nem küldte el,szoval tovabb..:)

    Otthon az egyetem mellett is 10-12 oraztam,hogy diplomam lehessen,Nemetorszagba 50 euroval meg egy börönddel jöttem ki au-pairkedni 1 evre,de mar 3 honap utan tudtam,hogy nem akarok hazamenni,mert egyszerüen itt erzem magam otthon. Mellette angolt/magyart tanitottam neha meg rendezvenyeken dolgoztam,ahol kerestem napi 60-80 eurot (otthon diakkent 2 het alatt kaptam ennyit) ,ezt felretettem kesöbbre. Csak igy lehet,elöre kell tervezni es aprankent felepiteni mindent..

    Amikor Magyarorszagon a diploma elött bementem egy karriertanacsado irodaba,akkor csak hümmögtek,hogy hat igen, kellene 3-5 ev tapasztalat meg jogsi meg egyebkent sincs sajnos szabad munkahely abban a pozicioban,amibel dolgozni szeretnek,szoval ha tehetem,tanuljak meg tovabb (de minek,ha semmit nem kezdek vele?) ,egyebet nem tudnak tanacsolni.
    Amikor itt bementem a bevandorloknak letrehozott munkaügyi irodaba,akkor azzal kezdtek,hogy ne aggodjak,mert ha ilyen jol beszelek nemetül es kitarto vagyok,akkor biztosan talalnak nekem valamit,olyan nincs,hogy haza kelljen mennem.

    A lakaskereses közben ket olyan WG (,,lakoközösseg") is volt,ahova ugyan nem tudtam beköltözni,de felajanlottak,hogyha nem talalok masik lakast,akkor szoljak nekik es par hetig befogadnak. Tök idegen emberekröl van szo. ,,Utcara itt nem kerül senki,emiatt ne aggodj" mondtak,es tenyleg igy van...

    A nemettudasom magamtol fejlödött,megpedig ugy,hogy szinte csak nemetül kommunikalok irasban es szoban is. A nyelvtanfolyam kidobott penz volt,a munka mellett faraszto volt es nem tanultam belöle semmit. Szerintem mindenkinek kell egy alap,amivel kimegy es erre lehet epiteni olyan modszerrel,ami egyenre szabott. De a legjobb tanacsom tenyleg az,hogy lepjünk ki a komfortzonankbol. Megeri. Nekem mar folyamatosan azzal jönnek,hogy uristen,de jol beszelek nemetül,volt,aki eszre sem vette,hogy nem nemet vagyok. Semmilyen könyvet nem bujtam,egyszerüen csak rakenyszeritettem magam arra,hogy nemetekkel,nemetül beszeljek es megkertem öket,hogy javitsanak ki.

    Magyarokkal probaltam tartani a kapcsolatot,de allandoan csak a keserges hallgattam olyanoktol,akik nem akartak mondjuk pincernökent vagy baristakent dolgozni,mert az nekik nem eleg jo,ezert inkabb talaltak egy nemet pasit vagy otthonrol kaptak a penzt. Majd sirtak tovabb.
    Összesen 3 magyar baratom van,ök erdelyiek es egeszen mas a felfogasuk,furcsa ezt megtapasztalni...Mar több,mint egy eve tartjuk a kapcsolatot,segitünk egymasnak es meglatogatjuk egymast idöröl-idöre,szoval mondhatom,hogy baratok lettünk.
    Nemetekkel sem lehetetlen baratsagot kötni,csak több idö kell hozza,viszont ha kialakult a bizalom,akkor lehet rajuk szamitani.
    Ellenseges hozzallassal soha nem talalkoztam,mindenki erdekesnek tartja,hogy magyar vagyok es teljesen nyitottak. A multikulturalizmus is elegge üditö dolog,en sokkal szinesebbnek erzem az eletem,miota itt vagyok.

    Az otthoni velemenyekkel pedig mar nem foglalkozom,mert csak olyanok kritizaltak mindig is,akik a hitelböl vett lakasukban elnek,a hitelböl vett autojukban utaznak es belefaradtak mar ugyanabba a körforgasba. En meg ezt nem szeretnem soha megtapasztalni.


    VálaszTörlés
  45. Nemrég vagyok kinnt és annyit fűznék hozzá,hogy én tapasztalataim szerint egyáltalán nem fúj senki a kintlévőkre. Nagyon sok emberrel beszétem még Mielőtt kijöttem és mindenki pozitívan áll a kintdolgozókhoz azzal is tisztában vannak hogy nem leányálom kintlenni de ennek ellenére inkább kifelé tartanának mint maradnának.
    Ez szerintem érthető is az otthoni helyzet miatt.
    Szerintem ezt a problémát amiről beszélsz egy szűk réteg generálja újságírók,publicisták akik ezt politikai megrendelésre teszik.
    Mert ami változott otthon az az hogy
    nagyon nem tetszik néhány embernek az hogy sokan dolgoznak külföldön de ezek nem az átlag emberek, hanem politikai körökről beszélünk. Ez odáig fajult hogy nemrég egy írásban kifejtették mennyi adótól esik el az ország a kintdolgozók miatt mintha tudnának munkát adni az otthoniaknak.
    Szóval ha neked ez személyes élményed volt Megértem az írásod de nem biztos hogy ez általános hozzáállás az otthoniaktól én tapasztalataim szerint nem.
    Viszont vigyázni kell az ilyen kijelentésekkel mert egy idő után elhisszük és utána valóban úgy lesz.
    Ahhoz hasonlóan mint amikor arról beszélnek hogy a kinti magyar nem segít az újjonnan kijövőnek ez sem igaz csak szeretik mondogatni.
    Szóval megértelek ha valaki beszólt neked de nem általános dolog amit írtál nagyon nem.Hidd el az emberek nagyon nagy többsége tiszteli becsüli azt aki kintdolgozik elismerik azt hogy megléptük azt amit tudtunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én nagyon remélem, hogy nem általános :D

      Törlés
  46. Hát én bocs de ezt egy kicsit önsajnáltatónak tartom.Aki itthon dolgozik maszeknál vagy pl építő iparban az is lehúzza a 12-16 órát és a fizetése felét ugyanúgy albérletre költi,a többit meg kajára.Valamint a fizetéshez viszonyítva a tömegközlekedés ára is hasonló,csak a színvonal minden esetben sokkal szarabb.A konklúzió az hogy a tróger külföldön is tróger.A szó nemes értelmében természetesen.A rendszer semmit sem változott vagyis ha kimész és spórolsz,hazajössz itthon tudsz belőle venni valamit.Most könnyebb a munkavállalás,ennyi.Senki nem hiszi szerintem azt (ha igen akkor meg is érdemli) hogy kint remek az élet.(Bár annyira szerintem nem lehet borzalmas)Én nem tartozom a vándor munkások táborába,sem a megélhetési kivándorlók közé.Nem gondolom hogy nekem kellene 5 nyelvet megtanulva külföldre vándorolnom,ugyanazt a szar kuli munkát(valakinek király szuper) csinálni,erőlködve 2000 euróért.Szerintem ha tizen éve beléptünk ebbe a szarba el kéne lassan odáig jutni hogy itthon keressek 2000 eurót ezért a szar kuli melóért.Persze aki akar annak nyitva a határ,lehetőség adott,de senki ne sajnáltassa magát mert aki meglépi hogy külföldre megy és eljut egy szintre azt inkább arra gondoljon amit elért.

    VálaszTörlés
  47. Szia, Nagyon tetszik a cikked. Bar en 26 eve eljottem Magyarorszagrol de nagyon sok otthoni ismerosomnek segitettem hogy kivandoroljanak. Rengeteget beszelunk a fentiekrol nagyon a fejen utotted a szoget. Nagyon tetszik a kuzdesrol szolo resz. Orulok hogy megirtad mert meg tudom osztani az ismeroseimmel akik a fentiekkel kuzdenek.

    VálaszTörlés
  48. Minden szava igaz. Valamit valemiert nagyon ideillik. Sok lemondas a lelki sikon, hogy valamicske lehessen az anyagin. Az erzes, hogy SOHA nem lehet a hazad egy masik orszag, kitorolhetetlen. A bizonytalansag erzete pedig legalabb olyan eros, mint otthon. Egy pillanat alatt megszunhet barmi, barhol. Soha nem lehetsz biztos semmiben. Minden illuzio. Dragan fizetunk erte. Ez a realitas. Az, hogy jol erzem magam a boromben, csak a pozitiv beallitottsagomnak koszonhetem, mint minden mast ezen a vilagon. Amit leirtal, az van. Nincs benne semmi tulzas. Hogy hogy erzed magad a realtasban, az viszont tenyleg csak toled fugg. Nagyon jo iras, gratula es koszonet erte.

    VálaszTörlés
  49. Szerintem van benne sok igazsag, es sok feligazsag is. Mi 25 eve elünk Nemetorszagban, ezt tekintjük a hazanak, eszünkbe sem jut visszamenni. A fiam mar itt született, neki M. o. mar csak egy tavoli valami, bar beszeli a nyelvet. Azokkal a magyarokkal, akik szinten nagyjabol abban az idöben jöttek ki, meg tartjuk a kapcsolatot (ket hazaspar), de mar szinte csak nemet barataink vannak. Sikerült tökeletesen beilleszkednünk, jol keresünk, tudtunk venni sajat ingatlant, elertünk egy atlag feletti nemet eletszinvonalat. En itt jartam föiskolara, utana egeszen lentröl kezdve eljutottam az ügyvezetöi beosztasig, ennek megfelelö fizetessel, felesegem is 24 eve ugyanazon a helyen dolgozik ahol megbecsülik, megfizetik. Ennel többet nem tudunk es nem is akarunk elerni, M. o. pedig egyaltalan nem hianyzik.

    VálaszTörlés
  50. Csinos kis bejegyzes. Minden soraval nem tudok egyeterteni, mivel Hollandiaba meg nem jartam - majd most a Holland-Magyar meccs miatt elso alkalommal deritem ki a regi vicc igazsagtartalmat a tehenrol es a holland nokrol - es nem tudom, hogy mekkora a fizetes es mi mennyibe kerul. De ettol fuggetlenul azt hiszem, hogy a lenyeget nagyon jol at tudtad adni. Sajnalatos modon pont azok az emberek nem olvassak el akiknek ugymond betalal. Nyertel egy uj allando olvasot magadnak! Gratulalok!

    VálaszTörlés
  51. Szia! Köszönöm hogy ilyen lényegre törően leírtál mindent! Te már látod a Magyarok hibáit és világosan le is írtad,gondolom sokan meglepődnek soraidon! De még egyszer köszönöm,szívemből hámoztad ki a szavakat. Ajánlom sok honfitársamnak, hogy gondolkodjanak el ezeken a tényeken!

    VálaszTörlés
  52. Jó napot mindenkinek!!!
    Luis Roland vagyok Szeretnék megosztani a vallomásomat mindazokkal, akik valódi és megbízható hitelnyújtót keresnek, hogy kölcsönöket kaphassanak. Néhány hónappal ezelőtt a cégem nagy veszteséget szenvedett, hogy nem tudtam segíteni, én a házam és a cégem elvesztése előtt álltam a rossz hitelek és kifizetetlen adósságok miatt. Annyira kétségbeesett voltam, hogy nem tudtam, mit kell tennie a helyzet megmentése érdekében, nem tudtam hitelt venni a bankoktól és más pénzügyi intézményektől a rossz hitel miatt. Aztán elkezdtem keresni az online hiteleket, ahol három (3) különböző hitelezővel kaptam 6,000 eurót. Egy nap a feleségem interneten keresztül böngészett, aztán olyan sok vallomást látott erről a nagy cégről, a GINA MORGAN HITELEZŐKRÓL (ginamorganloancompany@gmail.com). A feleségem elmondta a társaságról, de az eddigi tapasztalataim miatt soha nem érdekeltem, de nem tudtam, hogy a feleségem 86.000 eurós kölcsönt kért. Kevesebb, mint 24 órán belül üzenetet kaptam arról, hogy a vállalat jóváírta a számlámat a hitel összegével. Most már a cégemnél többet állítanak elő a termelésben, és az adósságom rendeződik. Az e-mail címén keresztül is kapcsolatba léphet a céggel: ginamorganloancompany@gmail.com

    VálaszTörlés
  53. lerágott csont téma,egyiknek sikerül,a másiknak belesül...miért kell mindig feszegetni?akinek nem tetszenek a kint rejlő lehetőségek,vagy képtelen kiaknázni,lehet hazaköltötzni

    VálaszTörlés
  54. Helló,

    Pénzügyi szabadságot keres? van adósság, szüksége van egy kölcsönre, hogy új üzletet kezdjen? vagy pénzügyileg összeomlik, szüksége van egy autó vagy egy ház megvásárlására? Legyen a bankod valaha is pénzügyminiszter? Javítani szeretné a pénzügyi helyzetét? szükségük van egy kölcsönre, amellyel a számláit kifizetik? nem látunk többet, üdvözöljük a lehetőséget, hogy minden típusú hitelek kap egy nagyon megfizethető kamatláb 3% a többi információért, lépjen velünk kapcsolatba most e-mailben a következő címre: (financeloancompany4@gmail.com)

    Szüksége van egy üzleti kölcsönre?
    Szüksége van egy személyi kölcsönre?
    Szeretne vásárolni egy autót?
    Szeretne refinanszírozni?
    Jelzáloghitelre van szüksége?

    Szüksége van egy hatalmas tőkére, hogy elindítsa üzleti javaslatát vagy bővítését? Elvesztette a reményt, és úgy gondolja, hogy nincs kiút, és a pénzügyi terhei továbbra is fennmaradnak?

    Kérjük, ne habozzon kapcsolatba lépni velünk a lehetséges üzleti együttműködésért. Vegye fel velünk a kapcsolatot e-mailen keresztül: (financeloancompany4@gmail.com)

    VálaszTörlés
  55. Helló,

    Pénzügyi szabadságot keres? van adósság, szüksége van egy kölcsönre, hogy új üzletet kezdjen? vagy pénzügyileg összeomlik, szüksége van egy autó vagy egy ház megvásárlására? Legyen a bankod valaha is pénzügyminiszter? Javítani szeretné a pénzügyi helyzetét? szükségük van egy kölcsönre, amellyel a számláit kifizetik? nem látunk többet, üdvözöljük a lehetőséget, hogy minden típusú hitelek kap egy nagyon megfizethető kamatláb 3% a többi információért, lépjen velünk kapcsolatba most e-mailben a következő címre: (financeloancompany4@gmail.com)

    Szüksége van egy üzleti kölcsönre?
    Szüksége van egy személyi kölcsönre?
    Szeretne vásárolni egy autót?
    Szeretne refinanszírozni?
    Jelzáloghitelre van szüksége?

    Szüksége van egy hatalmas tőkére, hogy elindítsa üzleti javaslatát vagy bővítését? Elvesztette a reményt, és úgy gondolja, hogy nincs kiút, és a pénzügyi terhei továbbra is fennmaradnak?

    Kérjük, ne habozzon kapcsolatba lépni velünk a lehetséges üzleti együttműködésért. Vegye fel velünk a kapcsolatot e-mailen keresztül: (financeloancompany4@gmail.com)

    VálaszTörlés
  56. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy megkapja ezt a trendi Master kártyát
    Ez a kártya már be van töltve pénzzel, mindössze annyit kell tennie
    regisztrálni kell, és regisztrálás után az egyik kártya bónuszként lesz.
    Annyira érdekes, hogy ez a kártya, mert 6 hónapig élvezni fogja
    2000 euró napi visszavonása ebből a master kártyáról, és a kártyát a vásárláshoz is felhasználhatja, akkor csak a kártya befizetését és olcsó áron fizet.
    A kártya eléréséhez kérjük, lépjen kapcsolatba veled: divinecardhacker@gmail.com vagy whatsapp +14243655441

    Kösz

    VálaszTörlés

 
© 2012. Design by Main-Blogger - Blogger Template and Blogging Stuff